*Adam szemszöge***
- Szóval te komolyan meg akartad ölni magad? - szakítottam meg a csendet a metrón ülve. Igen akármilyen sztárok vagyunk még mehetünk földalattival, nem?
- Szia figyu találkozhatnánk valamikor, nem? - szólt nekem egy eléggé közönséges lány nagy, mély dekoltázzsal.
- Nem mutatkoznánk be egymásnak? - kérdeztem. Ez azért elég alap, nem?
- Szia Vanessa vagyok - mutatkozott be a szűk ruhájú, rámenős lány.
- Michael vagyok és meleg, sajnálom - hazudtam.
- Ó de kár... Nagyon hasonlítsz Adam Lambertre, tudod?
- Igen, sokan összekevernek vele, de már megszoktam. Szia.
- Csáó - köszönt végre el a lány.
- Komolyan ezt mondtad neki? Nem gondolod, hogy kicsit leégett szegény? - védte meg egy csöppet a lányt Demi.
- Figyelj ő kezdett ki velem, hát ezt kapta. Most mit mondjak erre? Nincs kedven folyton rajongókkal foglalkozni még szabad perceimben sem.
- Jó vagy Adam. Profi. Szóval miért akartam megölni magam? - tért vissza a kérdésre - Úgy éreztem, hogy senkit sem érdekli az, hogy végigcsináltam, sem az, hogy élek.
- Először is köszönöm, másodszor pedig hogy hogy nem voltak ott melletted a barátaid?
- Hát nem tudom, hogy miért nem. Fogalmam sincs róla. Pedig én jó voltam hozzájuk.
- Lehet, hogy meguntak téged. Vagy más miatt nem foglalkoztak veled.
- Igen, de visszatértem! Itt vagyok! Hahó! - a metrón ülő emberek egy pillanatra felénk néztek, aztán úgy 5 másodperc után lelankadt a figyelmük, és tovább csinálták azt, amit eddig.
- Látjuk, látjuk. Figyelj volt turném a Trespassing-gel, de még most is akadtak kisebb koncertek, értsd 5000 fő. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha te lennél az elő-fellépőm?
- Drága Michael - hívott az álnevemen - nincs is új számom! Régiek már lejárt lemezek, senkit sem érdekelnek...
- Nézd itt is vagyunk! Dehogynem! Nagyon jók a dalaid! Én egy rockerfigura vagyok és kéne írni neked valami hasonlót. - közben leszálltunk a metróról - Na milyen lett az új Demi?
- Erős azt hiszem...
- Milyen? Nem hallom jól...
- Erős!
- Milyen?
- Erős! Erős! Erős! - kiáltotta torkaszakadtából Demi. A san diegoi-i járókelők már meg sem lepődtek a kiáltozás hallatán. Hát igen üdv újra San Diego!
- És milyen albumot készülsz piacra dobni legközelebb Demi? - játszottam el a kedvéért egy őrült riportert. Miss Lovato benne volt a játékban és válaszolgatott.
- Egy nagyon ütős számokkal teli cd-t! Nagyon állat lesz! - mondta lazán és rockeresen, miközben kinyújtotta a nyelvét és ördögvillát mutatott.
- Örülök a hírnek! Ééés vége! - zártam le az "interjút" - Na menjünk el hozzám és ott írunk majd valami dalt neked te kis rocker!
- Oké irány hozzád! Amúgy ettől a ponttól messze laksz?
- Nem messze. Elég közel - mondtam ki az igazat. Csak arra nem számítottam, hogy Demi egész út alatt azt fogja kérdezgetni, hogy "ez a te házad?". Már a vége felé kicsit meguntam és azt mondtam itt vagyunk. Az már tényleg az én házam volt.
- Szóval te komolyan meg akartad ölni magad? - szakítottam meg a csendet a metrón ülve. Igen akármilyen sztárok vagyunk még mehetünk földalattival, nem?
- Szia figyu találkozhatnánk valamikor, nem? - szólt nekem egy eléggé közönséges lány nagy, mély dekoltázzsal.
- Nem mutatkoznánk be egymásnak? - kérdeztem. Ez azért elég alap, nem?
- Szia Vanessa vagyok - mutatkozott be a szűk ruhájú, rámenős lány.
- Michael vagyok és meleg, sajnálom - hazudtam.
- Ó de kár... Nagyon hasonlítsz Adam Lambertre, tudod?
- Igen, sokan összekevernek vele, de már megszoktam. Szia.
- Csáó - köszönt végre el a lány.
- Komolyan ezt mondtad neki? Nem gondolod, hogy kicsit leégett szegény? - védte meg egy csöppet a lányt Demi.
 |
| Fotózzuk le Adamet az új pólójában, mert az olyan jópofa! Kösz Demi :D |
- Jó vagy Adam. Profi. Szóval miért akartam megölni magam? - tért vissza a kérdésre - Úgy éreztem, hogy senkit sem érdekli az, hogy végigcsináltam, sem az, hogy élek.
- Először is köszönöm, másodszor pedig hogy hogy nem voltak ott melletted a barátaid?
- Hát nem tudom, hogy miért nem. Fogalmam sincs róla. Pedig én jó voltam hozzájuk.
- Lehet, hogy meguntak téged. Vagy más miatt nem foglalkoztak veled.
- Igen, de visszatértem! Itt vagyok! Hahó! - a metrón ülő emberek egy pillanatra felénk néztek, aztán úgy 5 másodperc után lelankadt a figyelmük, és tovább csinálták azt, amit eddig.
- Látjuk, látjuk. Figyelj volt turném a Trespassing-gel, de még most is akadtak kisebb koncertek, értsd 5000 fő. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha te lennél az elő-fellépőm?
- Drága Michael - hívott az álnevemen - nincs is új számom! Régiek már lejárt lemezek, senkit sem érdekelnek...
- Nézd itt is vagyunk! Dehogynem! Nagyon jók a dalaid! Én egy rockerfigura vagyok és kéne írni neked valami hasonlót. - közben leszálltunk a metróról - Na milyen lett az új Demi?
- Erős azt hiszem...
- Milyen? Nem hallom jól...
- Erős!
- Milyen?
- Erős! Erős! Erős! - kiáltotta torkaszakadtából Demi. A san diegoi-i járókelők már meg sem lepődtek a kiáltozás hallatán. Hát igen üdv újra San Diego!
 |
| Lekaptam :P |
- Egy nagyon ütős számokkal teli cd-t! Nagyon állat lesz! - mondta lazán és rockeresen, miközben kinyújtotta a nyelvét és ördögvillát mutatott.
- Örülök a hírnek! Ééés vége! - zártam le az "interjút" - Na menjünk el hozzám és ott írunk majd valami dalt neked te kis rocker!
- Oké irány hozzád! Amúgy ettől a ponttól messze laksz?
- Nem messze. Elég közel - mondtam ki az igazat. Csak arra nem számítottam, hogy Demi egész út alatt azt fogja kérdezgetni, hogy "ez a te házad?". Már a vége felé kicsit meguntam és azt mondtam itt vagyunk. Az már tényleg az én házam volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése