*Adam szemszöge***
- Adam hét óra van, miért keltettél fel ilyen hajnali órákban? - kérdezte álmosan Demi.
- Nem tudom, ahhoz volt kedvem - szemtelenkedtem.
- Hülye vagy. Én biztos aludni fogok, te is?
- Aha, befekszem melléd - mondtam és lefeküdtem az ágyamra. Demi éjszaka a szobámban aludt, én pedig a nappaliban, mert így volt helyes. Most Demi a jobb oldalamra feküdt. Csukott szemmel próbáltunk aludni, de nem ment egyikőnknek sem. Egyszer csak félálmomban arra eszméltem, hogy Demi elkezdte puszilgatni a nyakamat - Demi ne - nyöszörögtem. Persze ő folytatta, míg végül a számhoz nem érkezett. Újra lerendeztünk egy csókcsatát, ami kezdett áttorkollani vetkőzésbe - Demi, apuék házában nem akarom, megérted, ugye?
- Na akkor megyünk? - ásítozott kis drágám.
- Persze - jelentettem ki magabiztosan és kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn az étkezőbe menet.
- Adam apja vagyok, Eber Lambert. Örömömre szolgál, hogy megismerhetlek - mosolygott - Adam beszélhetnék veled? - hívott félre.
- Aha, mondd.
- Fiam, nem akarom, hogy megbántsd ezt a kislányt. Mégis hány év korkülönbség van köztetek?
- Hát... - gondolkoztam - jó pár év...
- Te normális vagy? Milyen terveid vannak vele?
- Apa ez még csak egy kapcsolat eleje. Nem kell mindent túlspilázni. Egyikőnk sem tudja, hogy mi lesz ebből az egészből. Azt tudjuk, hogy szeretjük egymást, és csak ez számít. Nem kell felkapnod a vizet, nyugi - mondtam és a nappaliból visszamentünk az asztalhoz.
- Adam! Tudod, hogy kit hívtam ma hozzánk? - kérdezte anya vigyorogva.
- Kit? - kérdeztem "halál izgatottan". Gondoltam, hogy valami Top Shop-os ügynököt, aminek apu megint nem örülne, én pedig nem tudom, hogy miért zsonganék be tőle.
- Neil eljön hozzánk ebédre! - nevetett.
- Jaj de jó! Már olyan régen nem láttam...Talán csak húsvét környékén járt itt. Jaj nagyon örülök!
- Ki az a Neil?
- Neil az öcsém. A vicces, hülyén politizáló, imádnivaló öcsém - feleltem Deminek, miközben ettem. A rántotta fele, ami a számban volt, kiesett, apa pedig gusztustalankodva figyelte a jelenetet.
- Adam evés közben nem beszélünk! - kiáltott rám apa. Anya szórakozottan követte az eseményeket és nem szólt egy szót sem. Anya ilyen.
- Bocsánat - kotortam vissza szemlesütve a tányéromra reggelim - Szóval Demi, nyeld le az ételt - utasítottam.
- Miért?
- Mert mondani szeretnék valamit - és még mielőtt kiböktem volna mondandómat, körbenéztem. Anya és apa minket figyelt - Szóval jövő héten fel fogok lépni a bandámmal és hát szeretnék egy előzenekart, vagy egy elő fellépőt. Lenne kedved színpadra állni jövő szombaton az elő fellépőmként?
- Áááá - sikított - Ez komoly? Persze, hogy lenne! - lelkesedett és nagy eufóriájában nekem esett. Szorosan átölelt, vállamra hajtva a fejét. Odafordultam hozzá és elkezdtem simogatni a hátát. Ezután Demi adott gyors csókot és azt befejezve mosolyogva néztünk egymás szemébe.
- Khm - kezdett el apa mesterkélten köhögni.
- Jaj bocsánat kicsit belefeledkeztem ebbe a gyönyörű acélkék szempárba - kért elnézést. Anya aranyosan szemlélődött, apa pedig szúrós szemeivel inzultált.
- Köszönöm a reggelit - pusziltam meg anyát.
- Olyan aranyosak vagytok így, együtt - súgta a fülembe. Demi követve engem odasétált anyához.
- Leila köszönöm a finom rántottát - mosolygott, aztán kicsit tartva anyától, megpuszilta őt. Anya nagyon szerethető és kedves lény, így saját lányaként tekintve Demire édesen ölelte át. Jó volt őket így látni.
- Gyere Demi - fogtam meg a kezét, felvezetve a szobámba.
- Annyira izgulok Adam! Olyan váratlan ez az egész, annyira meglepő és olyan csodálatos, hogy felléphetek veled! Nem hiszem el! - hadart erősen, mutogatva, hogy mennyire örül. Majd mikor a szobámba értünk, leterített az ágyra és gyengéden megcsókolt. Közel volt ahhoz, hogy azt mondja, szeretlek, de végül csak újra megcsókolt - Köszönöm. Ezt az egészet. Szeretném, hogy ma velem aludj - nézett rám aranyosan.
- Ha annyira szeretnéd, persze. Éjjel úgyis elfeküdtem a kezem azon a kis kanapén - nyújtózkodtam az ágyon fekve.
- Holnap hazamegyek. Vegasban már várnak anyuék. Visszajövök, jövő szombatra, a fellépésre. Holnap összeszedem a cuccom, aztán hazabuszozok.
- Ne! Akkor én kivel fogok aludni? - csüggedt a lelkesedésem.
- Haza akarok menni. Imádok itt lenni veled. Tudod jól, - ölelt át, miközben a szemembe nézett - de nem csinálhatom ezt anyuékkal. Már itt vagyok majdnem egy hete. Majd hozok ruhákat, meg ilyesmit.
- Olyan rossz, hogy elmész... - mondtam. Ez a pár nap olyan jó volt, hogy bele se mertem gondolni a jövőbe. - De ma jön Neil! Szuperül fogjuk érezni magunkat!
- Ú készíts fel! Nem akarok beégni előtte, vagy megutáltatni magam...
- Jó. Ha jellemezni tudnám, akkor azt mondanám, hogy ő még nem nőtt fel. Nem azt mondom, hogy csecsemő ruhában jár, vagy rajzfilmeket néz...Nem. Valamikor politizál, bár azt sem tudja, hogy mit mond, de szakszavakat használ mondandójában, és van, amikor elkezd össze-vissza hadobálni mindenről, úgy, hogy egy normális mondatot nem értesz meg, abból, amit mond. Néha felnőttesen gondolkodik, néha pedig úgy, mint egy ötéves. Kiszámíthatatlan, fura, de szerethető fiú. Életében nem volt csaja, sem pasija, ha arra gondolnál. Általában Mark Zuckerberg-et megsemmisítő módon 5-6 órát kockul a gép előtt. Jó ötlet, írd is fel magadnak, hogy még véletlenül se szóld le a számítógépes játékokat. Nem szabad. Egyszer kicsit berágott rám, mert baromságnak tartottam a Minecraft-ot. Két hétig nem szólt hozzám. Elég fura ember.
- Hajjaj hát oké... - sápadt le kicsit Demi. Nem csodáltam - Szerinted apukád nem bír engem?
- Hát...nem tudom. Szerintem rám haragszik, mert szerinte nagy köztünk a korkülönbség. Te hány éves is vagy?
- Öhm...21 éves vagyok ebben az évben.
- Én akkor inkább nem mondom ki az életkorom - szégyenkeztem.
- Azt hiszed, hogy érdekelne a korkülönbség?
- Aha. Éppen ezért nem mondom meg - titkolóztam.
- Mikor születtél?
- 82'-ben. Számold ki - és nagyon reméltem, hogy rossz matekos volt.
- Az...az 10 év! Te jó ég! - mosolygott. Én pedig nem tudtam, hogy miért.
- Á röhögj ki. Vén tata vagyok hozzád képest. Bizony...
- Dehogy! Imádlak úgy, ahogy vagy. 31 évesen is - ölelt meg, aztán elkezdtünk csókolózni. Megint.
- Most vallottad be, hogy szeretsz - vigyorogtam.
- Nem! Nem, ez nem ért! Azért mondtam, mert meg akartalak vigasztalni - magyarázkodott.
- Köszi, mert egyébként nem szeretsz, igaz?
- Nem mondtam semmit, jó? - mosolygott még mindig.
- Adam - kopogott be a szobámba anya, mi pedig Demivel már csak két idegenként ültünk egymás mellett - Neil itt van - tájékoztatott. Sietve rohantam le a lépcsőn magam után hagyva Demit.
- Öcsikém! - adtam barackot a fejére - Jó hogy itt vagy! - öleltem meg férfiasan, aztán mint egy pankrátor, úgy végezte a földön.
- Lenyomtál. Haha. De most segíts fel - nyújtotta a kezét, én pedig felrántottam. Leporolta magát (kockás ingen látszanak a szöszmötök, persze), aztán pedig Demire tévedt a szeme - Kit tisztelhetek önben, milédi? - kezdett el Neil lovagiasan beszélni. Letérdelt a "milédim"-hez és kézencsókolta.
- A Lambert-fiúk mindegyike ilyen lökött? - tette fel költői kérdését - Demi Lovato a nevem. Szia Neil! - ölelték meg egymást.
- Demi Lovato! Őszintén mondom, hogy amikor ment a Rocktábor, beléd voltam esve - röhögött Neil - Ti ketten, Adammel...ti...?
- Igen Neil, mi járunk - közöltem szárazan.
- Huh. Kemény dió... - gondolkozott.
- Miért is? - kérdeztem, aztán kimentünk az öcsémmel a kertbe.
- Hát, azt hiszem igen... - vallottam be őszintén.
- Adam egész eddig pasijaid voltak. Nem gondolod, hogy biszex vagy?
- Nem vonzódom már a férfiakhoz. Demibe vagyok szerelmes.
- Biztos vagy benne? Tényleg ennyi év után jöttél rá, hogy mégis a nőkhöz vonzódsz? - kételkedett.
- Nem tudom én sem, hogy mi történik velem. Szokatlan ez az egész. Demi más. Nem olyan, mint a többi nő vagy pasi. Hidd el. Nekem ő különleges. És eszem ágában nem lenne, hogy átverjem. Nem egy strigula. Sokkal több annál. Hasonló az érdeklődési körünk. És tudod, hogy könnyen nem kötelezem el magam valaki mellett. Viszont Demibe pár nap alatt beleestem. Nem azt érzem, mint eddig bármelyik kapcsolatomnál. Sok futókaland volt és sok csalódás. Saulival volt hosszabb távú kapcsolatom, de még ő sem értett meg igazán. A zeneipar mindentől eltérő ág. Sem anya, sem apa, de még te sem érted azt, ami történik velem egy lemezszerződés, vagy egy dal eléneklése kapcsán. Csak az érti, aki benne van. Demi pedig nemcsak énekes, neki is, mint ahogy nekem, van színészi múltja. Hidd el Neil, én igazán, szívből szeretem őt - fejeztem be.
- Jó - mondta keményen, de láttam a szeme sarkában megcsillanni egy könnycseppet.
- Legyél férfi! - ordítottam rá és belevertem egyet a vállába.
- Ma verekedős kedved van? Hm? - kezdett el provokálni feleslegesen. Tudja, hogy a verekedős énem csak akkor jön elő, amikor én akarom, nem pedig akkor, mikor neki birkózni támad kedve. Így hát én bementem a házba, ahol anya és Demi az ablakból figyelték Neilt.
- Neil most medve táncot jár? - kérdezte anya. Neil a kezével még mindig azt sugallta, hogy "gyere ki a hóra, játsszuk le", és ide-oda szökdelt közben.
- Ő akar lenni az új Bear Grylls. Nagyban utánozza, hogy ő is tévésztár lehessen. Hát nem megy neki eszméletlenül jól? - vihogtam. Anya utána már nem törődött vele és hagyta, hogy "játszadozzon" a fia - Mi az ebéd? - kérdeztem, aztán beleszagoltam a levegőbe. Jó az orrom, így gyorsan megtudtam a választ - Várj...Lasagne paradicsomos darált hússal.
- Talált. Eber gyere! Ebéd van! - ordított anya. Apát mindig úgy kell leimádkozni az emeletről, mert csak a szobájukban nézhető az Investigation Discovery nevű csatorna, ami gyilkosságokról és bűnügyekről szól. Apa nem szereti a hülye műsorokat (amiket Neillel nézni szoktunk a Comedy Central-on), sem pedig a romantikus filmeket, amik anya kedvencei. Így naponta nem sokszor látjuk, mert lefoglalják a gyilkossági esetek. Mindegy. Levánszorgott a lépcsőn és ráncolt szemöldökkel nézte a kisebbik fiát, aki még mindig a kertben ugrált.
- Neil jól érzi magát? - érdeklődött.
- Ő? Tökéletesen - válaszoltam. Apa kicsit még mindig furán állt a helyzethez, de már éhes volt, úgyhogy leültünk enni.
- Demi drágám szólnál Neilnek, hogy jöjjön be, mert eszünk? - kérte meg anya Demit. Olyan családias volt már a hangulat. Minden passzolt. - Hát persze - ment ki a kertbe. Leállította, aztán bejöttek enni. Mind leültünk az asztalhoz és ahogy szokott lenni, elmondtunk egy imát. Köszönetet adtunk az ételért. Akkor szoktuk ezt csinálni, amikor mind a négyünk az asztalnál ül. Demi kicsit furán érezte magát, mivel szerintem még sosem hallott zsidó imát. Nem baj, így elismételtük többször is, hogy be tudjon csatlakozni. Ima után ősemberek módjára kezdünk el falni, mármint mi, férfiak. Mintha egy versenyben vettünk volna részt. Anyáék normálisan ettek, bár hozzánk képest elképesztően lassan - Ki szeretne mosogatni? - kérdezte anya. Neillel mi csak lapultunk, mert úgy gondoltuk, hogy ránk fog kerülni a sor. Legnagyobb szerencsénkre Demi felajánlotta, hogy besegít anyának.
- Szívesen elmosogatok, ha szeretnéd - mondta anyának.
- Köszönöm. Te elmosod, én pedig eltörlöm és elteszem őket a helyükre - ment bele anya az ötletbe. Úgy működtek, mint egy igazi csapat. Neil-lel megnéztünk egy részt az "Életem értelmei" című sorozatból és nagyokat nevettünk Damon Wayans filmbeli családjának szórakoztató életén. Utána, mikor Demiék is végeztek minden a kanapén heverésztünk. Apa anyát, én pedig Demit karoltam át, így Neil kicsit egyedül érezte magát.
- Na Neil! Van barátnőd? - kérdezte apa.
- Van - mondta Neil azt a dolgot, amire egyáltalán nem számítottunk. A fejünkben 1 %-nyi esélyt láttunk erre és meglepően ért minket a kellemes csalódás.
- Hű. Hogyan hívják? - kezdte el faggatni Neilt anya gyermeki izgalommal.
- Diana-nak. Most másodéves egyetemista, ügyvédnek tanul.
- Az mindig jól jön a családban - ábrándozott apa. Lelki szemei előtt már látta a lánykérést, az esküvőt, de még az unokáit is. Apa mindig előre eltervez mindent, így sokszor szokott pofára esni.
- Apa három hónapja járunk, nem öt éve - tájékoztatta Neil a fatert.
- Három egész hónapja? És erről én miért nem tudok? Testvérek vagyunk, nem? - háborodtam fel. Kissé szíven ütött.
- Nem akartuk elsietni a dolgot. Ha ma nem jöttem volna ide, még talán karácsonyig sem tudnátok róla.
- Hát kösz - sértődtem meg. Erre Demi átölelt. Apuék előtt. Olyan belsőséges volt. Ahogy a kanapén átölelt újra beszívtam az illatát. Anya aranyosan nézett minket, apa pedig kezdett beletörődni a helyzetbe, hogy együtt vagyunk és nem számít a korkülönbség - Demi része lehetsz egy fontos családi pillanatnak, Neil első vagyis hoppá khm...barátnője létezik! - lelkesedtem.
- Hú te szemét! - vágta hozzám az egyik díszpárnát.
- Ne legyél tapintatlan Adam! - szégyenkezett apa.
- Ez az igazság... - mosolyogtam - És amúgy hol ismerkedtetek meg?
- Összefutottunk egy könyvesboltban. Tolsztoj könyveket kerestem, amikor ugyanazt a könyvet akartuk elvenni. Elkezdtünk beszélgetni, aztán az egész napot együtt töltöttük. És ti hogyan?
- Hát... - Az úgy volt, hogy az utcán véletlenül ráöntöttem a kávémat Adamre. Aki teljesen kiakadt, hogy "tönkrement a Chanel inge".
- És utána? Hogy kerültél ide?
- Demi eléggé maga alatt volt. Én gondoltam, hogy buszozzunk ide. Kétségbe volt esve a karrierje miatt. Ezért kezdtünk el dolgozni egy jó dalon és egy új lemezen. Eddig egy dal kész, amit szívesen előadnánk nektek, ha szeretnétek - mondtam Demire nézve.
- Kicsit félek...Nem tudom, hogy jó lesz-e - súgta nekem.
- Minden rendben lesz, ne aggódj - nyugtattam meg. Odaültem a zongorához és elővettem a kottát.
- Most mi van? - kérdezte Neil.
- Utána megyek, bocs - szaladtam fel a szobámba.
- Nem fog sikerülni - zokogott - Nem megy. Tudtam. Nem lesz új dal, új album, sem új Demi. Semmi nem lesz.
- Demi nem azért írtuk a Heart Attack-ot, hogy ne tudd előadni.
- Nem a dallal van baj, velem. Ma fel lett emlegetve a nap, amikor találkoztunk. Eszembe jutott, hogy meg akartam ölni magam. Felzaklatott. Nem vagyok rá képes.
- Dehogynem vagy rá képes! Bízok benned, hiszek benned! Tudom, hogy készen állsz rá - öleltem át - Ne sírj...És igen, meg akartad ölni magad. Hidd el, nekem is sokszor fordult meg a fejemben ilyesféle baromság. De sok minden történt azóta, hisz itt vagy velem, vigyázok rád.
- Hát igen - kezdte el törölgetni arcát.
- Akkor szeretnéd, hogy visszamenjünk?
- Igen. És sikerülni fog - biztatta magát és visszamentünk a nappaliba.
- Jól vagy Demi? - kérdezte anya aggódva.
- Persze, csak... - keresett kifogást - kicsit féltem, de nincs már semmi baj - nézett rám és éreztem, hogy már tényleg jobban van. Lehuppantam a székre és a zongorán játszani kezdtem a dalt, Demi pedig mellettem énekelt. Jól szóltunk együtt. Néha én is bele-bele énekeltem. Anya, apa és Neil a dal befejezése után nagy tapsviharban tört ki. Vigyorogva néztek ránk és össze-vissza dicsérgettek minket.
- Azt a mindenit! Ez a dal nem semmi! - röhögött Neil.
- Gyönyörű ez a dal és ahogy ketten, együtt énekeltek, az fenomenális - ájult el tőlünk anya.
- Két tehetséges ember csak jót tud összehozni - mondta apa, aki sosem szokott túldicsérgetni. Az inkább anya reszortja.
- Köszönjük, reméljük a rajongóknak is tetszeni fog - mondtam. Demi pedig kivirult a boldogságtól. Tudtam, hogy nehéz lesz elkezdenie "visszatérni a köztudatba", de hittem benne, hogy sikerülni fog neki. A Lovatics-ok biztos nagyon várják már bálványukat, aki meg fogja nekik mutatni, hogy drogok nélkül is van élet és persze azt, hogy mindent el tudsz érni, ha igazán akarod.
Délután még társasjátékoztunk ( a Ki nevet a végén? örök kedvenc), aztán estefelé Neil - nek már tényleg mennie kellett, így fájó szívvel vettünk volna tőle búcsút, ha nem a Lambert család lettünk volna. Anya és Demi két puszival és egy öleléssel, apa egy férfias öleléssel és egy kézfogással, én pedig egy jól irányzott vállba ütéssel, és ( hogy tényleg én legyek az "érettebb") egy kézfogással búcsúztam el tőle. Integettünk neki az ajtóból, aztán mikor beszállt a kocsijába, mi is visszamentünk a házba. Demivel felsettenkedtünk az emeletre, ő pedig kérdezés nélkül benyomta a laptopom.
- Miben sántikálsz? - kérdeztem.
- Meg akarom nézni, hogy holnap mikor mennek a buszok Vegasba. Tudod, nem akarom lekésni.
- Komolyan gondoltad, hogy elmész? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Adam gyönyörűek a szemeid, de akkor is el kell mennem.
- De én nem szeretném! És ha ezerszer azt mondom, hogy maradj, akkor itt maradsz? - reménykedtem.
- Nem. Sajnálom - mondta keményen, én pedig szomorkásan lehajtottam a fejem - Figyelj jövő szombaton találkozunk! A fellépésen újra láthatjuk egymást! - próbált felvidítani, de nem igazán sikerült neki.
- Oké - egyeztem bele, mivel úgysem tudtam volna megakadályozni, de nem is akartam megsérteni szabadságérzetét. Megkerestük a menetrendet - Holnap reggel 9:30-kor indul. Gondolom nem akarod lekésni, szóval...Várjunk! És ha én vinnélek haza? - vetettem fel agyamból kipattant tervemet.
- Nem kérhetlek ilyenre. Egy több órás útról beszélünk. Egyébként is nem akarom, hogy rád zúduljon a sajtó mocska, azért, mert mégsem vagy homoszexuális. Nem akarom.
- Szerintem is egy jó ideig titkolni kéne ezt - bólogattam - Nem akarok botrányt.
- Én sem. szóval akkor holnap felkelünk, aztán kiviszel a pályaudvarra, oké?
- Persze - pusziltam meg.
- Na és jövő szombaton mi lesz a program? A fellépésen miket fogsz elénekelni?
- Pillanat - kutattam az asztalomon. Néha rendet kéne tennem, mert ez nem mehet így sokáig...Minden szanaszét hányva, egymás hegyén-hátán volt az íróasztalomon, mintha ott egy tornádó söpört volna végig. A szobám többi része is hasonlóan festett, de arról inkább nem nyilatkoznék. Vágások árán (éles papírszélek a fenébe is) kikotorásztam a tervet.
- Azt mondja, hogy...az első itt a Trespassing, buliindítóként. A Trespassing után becsúsztatunk téged a Heart Attack-kal. Akkor valahogy így:
1. Trespassing (http://www.youtube.com/watch?v=ORLmTsGQWgM)
2. Heart Attack
3. Cuckoo (http://www.youtube.com/watch?v=W7PXcM8R1EE)
4. Shady (http://www.youtube.com/watch?v=-i-gJvKcZS0)
5. Never Close Our Eyes (http://www.youtube.com/watch?v=u3dkVk3F57c)
6. Kickin' In (http://www.youtube.com/watch?v=WzB2GljDp1g)
7. Naked Love (http://www.youtube.com/watch?v=ilWWYv6QZGc)
8. Pop That Lock (http://www.youtube.com/watch?v=ZgcdzeW1Rac)
9. Better Than I Know Myself (http://www.youtube.com/watch?v=Lg31XQR22zg)
10. Broken English (http://www.youtube.com/watch?v=A2ht_pfSqz8)
11. Underneath (http://www.youtube.com/watch?v=L518syGLRgs)
12. Chokehold (http://www.youtube.com/watch?v=AZ42PksFs60)
13. Outlaws of Love (http://www.youtube.com/watch?v=1DTYC02ZtPk)
14. Runnin' (http://www.youtube.com/watch?v=kHicliUheO4)
15. Take Back (http://www.youtube.com/watch?v=jc3tZ76PaaU)
16. Nirvana (http://www.youtube.com/watch?v=EwjPpMqfGW0)
17. By the Rules (http://www.youtube.com/watch?v=8oSawKY1qCw)
18. Map (http://www.youtube.com/watch?v=Huij3uheYPg)
19. Hold On (http://www.youtube.com/watch?v=lk8t8-lMg2w)
- Hú ez nem lesz sok? - aggódott.
- Nem, dehogy. Legalább ennyi dalt kell elénekelni. És nagy kombinálásod előtt - előztem meg - a Heart Attack nélkül is legalább ennyi a dalok száma.
- Miért? Még mit szoktál elénekelni?
- Hát azt, amire vágyik a közönség. Nyári turnén becsúszott a Stay Rihannától, de sokszor követelik tőlem a Whataya Want From Me-t, a For Your Entertainment-et, de legtöbbször a Bohemian Rapsody-t.
- Aha... - próbálta felfogni, hogy pontosan mennyire is hajszolom túl magam, de hát a rajongókért mindent.
- Na jól van - simogattam a hátát - majd te is belejössz a folyamatba. Meg lesz az új lemezed és minden jóra fog fordulni!
- Én is ebben reménykedem - mosolygott. Még elviccelődtünk egymással, aztán elhatároztuk, hogy ideje aludni. Olyan éjfél körül lehetett, mikor ráébredtünk, hogy Deminek nincs pizsamája.
- Hát aludj ruha nélkül - vonogattam a vállam, hiszen nem nagy cucc. Elnézem neki :D
- Ne hülyéskedj, inkább keressünk megoldást! - kutatott a szekrényemben. Előhalászott egy pólót, de aztán fintorogva visszadobta.
- Mi bajod vele? Normális póló...
- Ragaszkodom a Queen-eshez. Hol is bujkál?
- A zacskóban van - mutattam a zsákra, amiben az újonnan vett ruhák voltak. Demi napokkal ezelőtt lecserélte a szerelés(eme)t az általam vett göncökre. Vigyorogva mutogatta, hogy megtalálta a darabot és követelte, hogy forduljak el, mert át akarja venni - Ugyan már... Komolyan?
- Igen, komolyan. Halál komolyan - mondta és elfordultam, nehogy a dolognak sértődés legyen a vége. Két perc múlva azt hittem, hogy már át is öltözött, ezért nyugodtam tettem meg 180 fokos fordulatot. Demi ott állt egy szál fehérneműben (csak bugyiban) és rettentő mérgesen nézett rám. Kezeivel próbálta takarni a melleit, amik itt-ott "kibuggyantak" - Fordulj már vissza! - kiáltott rám. A nők néha elég ellenségesek, nem? Gondolkoztam azon, hogy legyek, avagy ne legyek szemét. A másodikat választottam, így visszafordultam.
- Azt hittem, hogy már végeztél. Mit csináltál ennyi ideig?
- Nézegettem a ruhákat. meg gondolkoztam. De ehhez amúgy semmi közöd nincs!
- Visszafordulhatok már? - kérdeztem nyavalyogva, még mindig az ajtót kémlelve.
- Oké. Most!
- Na végre, hogy végeztél. Azt hittem, hogy egész életemben már csak az ajtót fogom látni. Amúgy miért akadtál ki úgy?
- Csak. Nem akarom, hogy hiányos öltözetben láss, vagy adja isten, meztelenül.
- "I want your Naked Love..." - énekeltem - Amúgy miért? Te is láttad kidolgozott felsőtestem minden porcikáját...
- Az más. Te pasi vagy. Nektek szinte kötelező mutogatni a mellkasotokat. Ez a lányoknál nem így működik...
- Miért? Hogyan működik a lányoknál?
- Elég intim terület, hogy normálisan fogalmazzak. De nem akarok erről beszélni, inkább aludjunk - ásított.
- Oké, csak én is átöltözök - mondtam, aztán felvettem egy kényelmes textil rövidnadrágot. Bebújtam az ágyikómba és bal kezemmel átkaroltam Demi oldalát - Jó éjt, szép álmokat - suttogtam, miközben adtam neki egy "jó éjt-csókot".
Reggel arra ébredtem, hogy Demi nincs mellettem. Körbenéztem és láttam, hogy a cucca eltűnt. Feloldottam a telefonomat és megláttam, hogy fél kettő van. Feltápászkodtam az ágyról és az asztalon megpillantottam egy cetlit. Mivel sok minden borította be az asztalomat, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de mivel láttam rajta egy szívecskét, elolvastam.
"Drága Adam! Mire ezt elolvasod, valószínűre már rég felszálltam a buszra. Ha délután olvasod soraimat, addigra már otthon vagyok. Ez a legjobb tippem, te kis későn kelő :) Szóval jövő szombaton találkozunk, addig bírd ki nélkülem! Sok-sok szeretet! Demi <3"
