6.bejegyzés *Csókok a láthatáron*

300 oldalmegjelenítés! Nagyon köszönöm, hajtsunk az újabb százasra! Jó olvasást<3

*Adam szemszöge***

Ének, ének, ének. Körülbelül öt órán át. Eddig tartott megírni egy dalt kottával, dalszöveggel együtt. Kivoltam teljesen...
- Kérsz whiskey-t? - végre itt volt a várva várt pihenés. Csak Demi, én és Jack Daniels.
- Tölts. Sokat. Rúgjunk be - ő sem fáradt ki. Á dehogy...
Mivel nem vagyok alkoholista típus megengedtem magamnak, hogy egyetlen egyszer a sárga földig leigyam magam. Még hogyha ezt egy "úrihölgy" társaságában is teszem. Éjjel folyamán borozgattunk, vodkáztunk (oroszok örömére) és tequilát is kevertünk.
Sokat beszélgettünk. Az ágyamon feküdve arra eszméltem fel, hogy Demi egyre közelebb jön hozzám. Közben lehunyta a szemét és fogalmam sem volt, mi a célja ezzel. Aztán mikor szája az enyémhez ért már rájöttem mit akar. Engem.
Első gondolatomat megvalósítva ellöktem magamtól gyengéden a fejét, mire hirtelen elaludt és a mellkasomra dőlt. Utána kényelmesen elhelyezkedett rajtam és szuszogni kezdett. Megsimogattam a haját és lassan a másik oldalára fordítottam Demit. Aztán felemeltem és ölben vittem be anyuék szobájába. Letettem az ágyra gyöngéd testét és komótosan betakartam. Egy jó ideig még nyújtózkodott a párnák között, aztán végül teljesen elaludt. Nem hiszem, hogy emlékezne a csókra ébredés után. Vagy egyáltalán bármikor. Elgondolkozás közben bementem a szobámba és ledőltem az ágyra. Még soha nem csókolt meg nő úgy, hogy érzelem lett volna benne, nem csak rajongás iránti vonzalom.
Fura, pedig már sok kapcsolatban éltem. Mondjuk nem nőkkel, hanem férfiakkal, de ez részletkérdés.

Már tizenéves koromban észrevettem, hogy a fiúkhoz vonzódom. És az, hogy ezt megállapítottam, megnehezítette az életemet. A hozzáállásom dolgokhoz, emberekhez, élethelyzetekhez nem változott meg, mert ugyanaz az ember maradtam, mint voltam. Egyedül az emberek változtak meg. Ahogy lenéztek, mert a saját nememhez vonzódtam. Mert én más voltam. Mintha én nem ember lettem volna, hanem egy földönkívüli. Nem azt nézték, hogy volt tehetségem, hanem azt, hogy én fiúkkal csókolózom. Ez miért háborítja fel az embereket? És egy nő és egy férfi csókja miért nem? Mert az normális? Akkor én ezek szerint nem vagyok normális? Mondja meg már valaki...Kérem...Olyan emberek ítélkeznek felettem, akik egy mukkot sem tudnak rólam. Akik felszínesen ismernek. Vagy inkább akik nem ismernek.
Ránéztem a szobában Demire. Olyan volt, mint egy angyal.

Fejével az ablak felé fordult én pedig leültem az ágy másik felére. Aztán annyira elnyomott az álmosság, hogy befeküdtem mellé az ágyba. Arra ébredtem, hogy Demi forgolódni kezdett. Felültem az ágyban és Demire pillantottam. Össze-vissza kiabált és jobbra-balra forgolódott. Gondoltam, hogy felébresztem. Kicsit megráztam, hátha felkel. De nem. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Gondoltam, hogy kiabálok neki. Nem ment. Hoztam egy pohár vizet is. Ráöntöttem. Ijedten nyitotta ki a szemét és nedves hajjal ült fel az ágyban.
- Jézusom! Adam? - kérdezte. Hát igen a smink nekem is számít.
- Igen. Tudod tegnap dalt írtunk, aztán jól leittuk magunkat - hát nem hangzott ez olyan szépen, mint gondoltam.
- És mi...lefeküdtünk egymással? - lepődött meg ténylegesen. Nem csoda. Egy szál alsógatyában álltam ott előtte.
- Nem. Dehogy. Tudod én meleg vagyok - jelentettem ki. Hiszen tényleg nem feküdtünk le egymással. Sőt egy kósza csóktól eltekintve semmi sem történt köztünk szerencsére.
- Hú oké - és láttam rajta, hogy megnyugodott.
- Nem történt köztünk semmi, Demi nyugodj meg - nyugtatgattam. Igaz közben eltusoltam egy dolgot. A csókot. Betudtam annak, hogy csak részeg volt. Pedig nem csak erről volt szó...