*Jared szemszöge***
- Komolyan? Emmát ütöttétek el a kocsival? - csodálkoztam a sztorin. Olyan hihetetlennek tűnt, pedig nem volt az. Megtörtént.
- Tudod, milyen fura volt az egész? Elhagyott, érted ő hagyott el, aztán ilyen történik... - kereste a nemlétező összefüggést Tomo.
- Amúgy miért utaztál taxival? Hová akartál menni? - kérdeztem. Erre fura fejet vágott, aztán elkezdett össze-vissza habogni.
- Hát tudod...Én el akartam menni. Izé.
- Tomo ne hazudj, nem áll jól.
- De csak nem jut eszembe. Az az izé... - védte az igazát.
- Tomo miért utaztál taxival? Hová akartál menni? - kérdeztem, mire farzsebéből elővett egy lapot. Elém tette, hogy elolvashassam. Bosznia-Hercegovinába szóló repülőjegy volt.
- Komolyan itt akartál hagyni? Ha az exed nem csapódik fel a szélvédőre, már a repülőn lennél? - akadtam ki. Itt maradtam volna egyedül? Ennyit ér a barátságunk?
- Nem. Már odaút közben gondoltam meg magam. Visszafelé történt minden - és szerintem magában újra lejátszotta az adott pillanatot. Amit persze én nem tudtam. Lenyugodva faggatóztam.
- Mi minden történt visszaúton?
- Hát felvettem egy gimnazista fura lányt, aki fel sem ismert, aztán úgy kb. 2 perc múlva elütötte a sofőr Emmát. Amikor én odamentem segíteni felismertem az exemet, a csaj pedig eltűnt a helyszínről. Emmát beültettem a taxiba és hazavitettem. Utána én is hazajöttem...Hozzád.
- Azért volt fura a középsulis csaj, mert nem ismert meg téged? - értetlenkedtem.
- Nem, nem azért. Egyszerűen csak fura volt. Mondta, hogy nincsenek barátai, meg ilyenek. Egy normális diák nem ilyen. Szerintem.
- Én is ilyen voltam. Kösz - boxoltam bele a vállába. Tudom, hogy nem akart megbántani, csak ő így gondolja - Engem sem fogadtak el. Aztán nézd, most már az egész világ a barátom akar lenni. Lehet, hogy még pénzért is - gondolkoztam el. "Leszek a barátod 50 dollárért és együtt tölthetjük a délutánt"-szlogen lehet, hogy még be is jönne. Már éppen az ötletemen morfondíroztam, vagyis annak megvalósításán és nagyban ecseteltem Tomonak az "új üzletet", mikor Tomonak is ötlete támadt.
- Nem kéne valahol pénzt keresnünk? És nem, nem koldulásból, vagy ilyesmiből, hanem rendes munkával - vetette el a terveimet. A francba is, igaza van.
- És hol akarsz dolgozni? - tettem fel a kérdést.
- Az ismerősöm a Starbucks-nál dolgozik. Már sokszor ajánlotta, hogy dolgozzak ott, mert ott mindig szükség van alkalmazottakra. Azért járnak oda az emberek, hogy gyorsan finom kávét kapjanak. Mindig kellenek új tagok, úgyhogy szerintem jelentkezhetnénk is - vetette fel a témát. És az ő ötlete nem mellesleg sokkal jobb volt, mint az enyém - Ráadásul a hírünk, hogy ott dolgozunk még jobban fellendítené a Starbucks-ot.
- Sziasztok - köszöntött minket gépiesen egy hosszú hajú, rettentően kimerült lány - mit kértek? - ásított egy hatalmasat. Könnyes szemmel bámult ránk, várva a választ.
- Egy fekete kávét, egy capuccinót és egy city-of-angels-et kérek.
- Mit? - értetlenkedett - Mi nem szolgálunk fel koktélt...Mi az a city of angels?
- "Last in the City of Angels! Down in the comfort Strangers I, Found myself in the fire burned Hills, In the Land of a billion lights" (http://www.youtube.com/watch?v=xtk8ro_eJZE) - énekeltem. Tomo inkognitójához híven a fejére húzta a kapucniját, arra gondolva, hogy a lány sikítozva a nyakamba borul. De nem így történt. Viszont volt más, aki a nevemet kiáltsa.
- Jared Leto! - sikítozott egy középiskolás lány, aki ott dolgozott. - Én nagyon...nagyon...őrülten...nem fokozom tovább. Ááá itt vagy! - és láttam a lány szemében valami...valami őrülten boldogot. Mert boldog volt. Miattam. Átkaroltam és megöleltem. Nagyon tetszett ez neki és még egy puszit is kaptam tőle. Kicsit fura volt ekkora echelonnal találkozni, de csodálatos érzés töltött el. - Amúgy miért vagy itt? - kérdezte tőlem, majd Tomora tévedt a szeme, aki kapucniban bámulta a földet. - Tomo? Tomo Milicevic? Neee! Vagyis dee! - keveredett össze a 30 STM-fan. Földöntúli örömében odaugrált Tomohoz és őt is megszeretgette.
- Munka miatt. Azt mondtad, hogy itt dolgozhatok. Jarednek is kéne valami meló. Egy hülyével több vagy kevesebb...mit gondolsz? - fejezte ki magát Tomo. Kösz a lehülyézést...de már nincs okom felhúzni magam ilyen baromságon, hiszen mindketten nagy hülyék vagyunk.
- Shannon nem akar itt dolgozni? Mert mi szívesen látnánk, ha arról lenne szó... - mi pedig Tomoval ijedten néztünk egymásra. Mielőtt még Tomo nagy őszinteségi rohamában elmesélte volna a történetet, gyorsan közbevágtam.
- Shannon elment valahova nyaralni. Már jó ideje Európában van a barátnőjével. Nem ér rá, meg nem olyan fajta, aki elmegy dolgozni, elég lusta dög - mondtam a süketet. A hazudás számomra már majdnem olyan, mint a lélegzetvétel.
- Üdvözletem küldöm neki. Nektek viszont a Starbucks-os köténykét és sapkát küldöm mindjárt! Fel vagytok véve! - kiáltotta nekünk, mi pedig egyből izgatottak lettünk.
*Adam szemszöge***
- Légyszi Tommy! Kérlek! Megígértem neki, hogy randizunk, de nem akarok most már, kérlek! - könyörögtem a gitárosomnak, hogy találkozzon Neillel. Addig nyüszögtem neki, ameddig nem hívta fel és kért tőle randevút.
- Nagy árat fizetsz ezért. Tudod, hogy én nem vagyok homi. Az, hogy meg Neillel töltsem az éjszakát 5 milliárd dollárért sem tenném meg.
- Tudom. Többet nem lesz ilyen, de...
- Új pasi van a dologban? - hát igen, Tommy túlságosan is be van avatva a magánéletembe.
- Hát ami azt illeti...Nem tudom, hogy hová tartozom. Tinédzser koromtól kezdve a fiúkért voltam oda. Most meg betoppan az életembe egy lány, aki felborítja mindazt, amit eddig hittem. - vallottam be.
- Haver biszex vagy - röhögött Tommy. Aztán végül abbahagyta és komolyra fordult a szó. - Nem tudom. Én heteró vagyok. Otthon van a családom, a fiaim. És a feleségem mégis elnézi nekem, hogy jó pár koncert alkalmával veled csókolózom. Hogy eszelősen kifestenek, hogy őrült módon nyírják fel, vagy festik be a hajam. Elnézi. A fél világ azt hiszi, hogy meleg vagyok, csak mert veled csókolózom. Pedig nem érzem magam annak - kezdte el szónoklatát - Te most, jelen pillanatban nem tudod, hogy hová is tartozol. De több gondolatot is mondok. Első gondolatom az, hogy miért csak most ébrednél rá, hogy a lányokhoz vonzódsz? Egész eddigi életedben nem így volt és most, 31 éves korodra megváltozna? Második gondolatom az, hogy ha eddig elhitetted az emberekkel, hogy te igenis a férfi nemhez vonzódsz, akkor ne akard őket átverni. Mert ők lehet, hogy azt éreznék, pedig te csak az életedet akarnád élni. Harmadik gondolatom pedig, a legfontosabb, legnagyobb horderejű. Te mindent, amit eddig elértél (sikert, hírnevet, rajongókat) feladnád azért az egy lányért? Aki ráadásul nem is biztos, hogy kölcsönösen szeret. Ha szakítanátok mit tennél? Újabb meleg bárokban húznád le sorra a felest? Aztán újra megvigasztalódnál egy férfi oldalán, gondolom. És ott tartanál, ahol most, csak boldogtalanabbul - fejezte be eszmecseréjét Tommy. Értelmesebb, mint gondoltam.
- Éppen ez az. Nem tudom, hogy mit akarok. Megcsókolt. Részegen, de megcsókolt. Újra szeretnék vele csókolózni. Hogy érzem-e azt, amit régen Saulival /Adam régi barátja: Sauli Koskinen/. Hogy egyáltalán tényleg szerelmes vagyok-e belé.
- Remélem meg fogod tudni. Én mindenben támogatni foglak, de most mennem kell. A családommal akarom tölteni a hétvégét. Szia - mondta és elment a próbatermünkből. Összekapkodtam magam, aztán hazaindultam, Demihez. Az bejárati ajtón belépve anyut és Demit láttam meg, akik valamilyen filmet néztek.
- Milyen műsor ez? - kérdeztem és közben adtam anyunak két puszit, Deminek pedig egy ölelést. Deminek finom, női parfümillata volt, ami keveredett a rajta levő pólóm aromájával és valami fergeteges volt az összhatás.
- Anyád napja a címe, romantikus film. Jennifer Lopez játsza a főszerepet - mondta anya.
- Igazából az anyós-meny viszonyt mutatja be. Mindketten a fiúért küzdenek. Az anyja nem akarja elengedni, ezért mindent bevet annak érdekében, hogy nehogy megtörténjen az esküvő. Ám a menyasszony sem rest, ezért éppúgy visszavág az anyósának, mint ő neki. A végére úgyis össze fognak házasodni a fiatalok, mert különben nem tartozna a hollywoodi filmek közé. A happy end fontos - hadarta el a rövid tartalmat Demi. Mi, anyával hihetetlenül néztünk rá, mintha valami ufó lett volna.
- Te filmkritikusnak is készülsz? - kérdeztem tőle.
- Egy időben nagyon érdekelt, ezért filmkritikusok klubjába is jártam, meg youtube-on néztem különféle kritikákat, de legjobban a Hollywoodi Hírügynökség tetszett. A Hollywoodi Hírügynökség egy fiú videó blogja, ahol kritizálja a filmeket. Imádom azt a pasit. Teljesen őrült - nevetett.
- Aha - sértődtem meg egy kicsit, de nem feltűnően - van barátod? - kérdeztem. Erre anyu otthagyott minket ruhateregetés ürügyén, hogy kettesben beszélgethessünk.
- Nincs. Semmilyen. Se szerelmi, sem barát-barát. Talán egy mégis - gondolkozott, én pedig csendben vártam - Azt hiszem van. Egy nagyon jó barátom mégiscsak van. Jobbat nem is kívánhatnék - és rögvest elöntött a féltékenység. A zöld szemű szörny rám telepedett és nem hagyott nyugton. Tudnom kellet, hogy ki az.
- Ki az?
- Te - mondta, nekem pedig végül leesett, hogy rólam beszélt. Hogy nálam nem is kívánhatna jobbat. Abban a pillanatban rámosolyogtam és majdnem megcsókoltam, de visszafogtam magam. Egyrészt Demi miatt, másrészt anya miatt. Csak megöleltem. Hosszan.
- Köszönöm, hogy így gondolod. Én is hasonlóan érzek - jelentettem ki. - Nem megyünk el egy cukrászdába? - vetettem fel neki első gondolatomat.
- Hű de rég ettem tortát! Menjünk! - és már rohant is ajtó felé, mint egy kislány, mikor meghallja a Family Frost-os autó idegesítő dallamát.
- Pillanat! Gyorsan átveszem a felsőm, aztán már indulhatunk is - siettem fel gyorsan a szobámba. Éppen áthúztam a fejemen a pólóm, mikor megláttam anyát mosolyogni. Félmeztelenül átmentem hozzá a fürdőbe.
- Mi az? - vigyorogtam.
- Adam még nem láttalak ilyen boldognak. Örülök, hogy egy ilyen jó barátod van. Csak egy dolgot kérek...többet ezt a felsőtestet ne mutasd meg neki - mutatott a kockahasamra. - Lehet, hogy félreérti az identitásod. Ne használd ki. Kérlek - nézett rám anyukám azokkal a nagy barna szemeivel.
- Anya nem használom ki. Remélem nem is feltételezel olyat rólam, hogy szédítsek egy lányt csak a hecc kedvéért... - mondtam és átsétáltam a szobámba. A "mit vegyek fel?" kérdésen túlesve magamra kaptam a
 |
| Egy egyszarvú vagyok! Jó éppen vakartan a homlokom, és nem akartam, hogy elkenődjön a körömlakkom..:D |
- Mi ütött beléd? - kérdezte vihorászva Demi és már majdnem megcsókoltam MEGINT, de fontosabb dolgom akadt.
- Milyen hajat szeretnél? Mármint a hajad így is gyönyörű, meg minden, de nem akarsz változtatni rajta? - ültettem el fülében a bogarat.
- Mire akarsz utalni?
- Új stílushoz új külső dukál. Legyél vagány! - javasoltam.
- Jó az leszek! - ugrándozott örömében az elhatározása hallatán.
- Kinek készíthetek új frizurát? - kérdezte egy 50 év körüli pasas. Fekete ing fedte el gömbölyded alakját és sötétzöld szemével kérdőn vizslatott minket. Őszes haja lófarokba kötve himbálózott és kíváncsian várta a választ.
- A hajamat szőkére, végét rózsaszínre szeretném festetni - jelentette ki Demi. Leesett az állam ekkora merészségtől, dehát ő tudja, hogy mit csinál. A fodrász elszörnyedve tapasztalta, hogy nem úri hölggyel van dolga, de ettől függetlenül beültette Demit a hajmosó székbe és elkezdte mosni a haját.
- Mennyi időbe fog telni az egész haj-hadművelet? - érdeklődtem, hiszen szüksége nem lett volna rám, és szerettem volna az időt hasznosan eltölteni.
- Úgy két óra az egész - válaszolta, én pedig búcsúként adtam Deminek egy puszit és mondtam, hogy majd jövök. Arra gondoltam, hogy szerzek be Deminek új ruhákat. Vagányat és mégis nőieset. Először benéztem a Tally Weijl-be, gondolván hátha lesz ott valami demis. Egy fehér inget és egy leopárdmintás felsőt találtam. Azonnal megvettem őket és biztos voltam benne, hogy tetszeni fognak neki. A New Yorkerben több dologra is felkaptam a fejem. Például egy szegecses farmerkabátra, egy furcsa mintájú hosszú ujjúra, egy szegecses, csipkés apró topra és egy bőrszoknyára. Telepakolt kezekkel siettem a pénztár felé. Az összeg nagy volt, amit kifizettem érte, de megérte. Leszakadni vágyó kezeimmel tértem vissza a szalonba, ahol már az én gyönyörű Demim várt. Tökéletes haja lett, én pedig agyra-főre dicsérgetni kezdtem.
- Csodálatos! Egyszerűen fantasztikus! - simítgattam a haját, ő pedig elpirult.
- Miket vettél? - kérdezgetett, és mire válaszolhattam volna, addigra már az összes ruhát átnézte és sikítozni kezdett.
- Adam ezek gyönyörűek! - csillant meg a szeme - Mindet nekem vetted?
- Nem, a csipkés topot én akarom hordani - artikuláltam komolyan és magamhoz emeltem az adott darabot. Nem volt az én méretem. - Mit röhögsz? Szerinted nem állna jól? - ráncoltam a homlokom, miközben csücsörítettem. Aztán mint derült égből a villámcsapás, eszembe jutott, hogy ki kellene fizetni a fodrászt.
- Hogy érti, hogy nem tartozok semmivel? - hitetlenkedtem.
- Úgy, hogy Demi fog pár koncertet adni itt, a szalonban. Így el van intézve - viselkedett jófejként a fodrász. Én pedig hálás voltam érte, mert a bankszámlám ma erősen megfogyatkozott.
- Próbáld fel! - adtam oda Deminek a göncöket - Bocsánat, megengedi, hogy felvegye ezeket a ruhákat? - kérdeztem illedelmesen a borbélytól.
- Persze, arra van a mosdó - mutatott jobb oldalra, ahol vécéfülkék voltak.
- Na siess - sürgettem, mert már 8 perce álldogált a fülkében.
- Nehéz itt mozogni...Na de mindjárt kész vagyok - válaszolt ki a piciny fülkéből. Aztán kijött és az állam sokadszorra esett le. Felvette a csipkés topot a bőrszoknyával és a szegecses kabáttal. Egyszerűen mesés volt.
 |
| So beautiful <3 |
- Öhm...Köszi. Adam olyan aranyos vagy! - cukiskodott - Leöntöm az inged, bocsánat a CHANEL inged, írsz nekem egy fantasztikus dalt, befogadsz hozzád hétvégére, nem akármilyen reggelit csinálsz nekem, odaadod a pólódat, elviszel fodrászhoz, veszel nekem ruhát, ilyeneket mondasz...Egyszerűen ezt nem fogom tudni eléggé meghálálni. És az, hogy újra talpra fog állni a karrierem csak neked köszönhetem. Örülök, hogy ilyen barátom van. Tudod, most szívesen megcsókolnálak, meg ilyesmi, de te meleg vagy és ez olyan rohadtul igazságtalan, mert nálad jobb pasit keresve sem fogok találni... - atyám! Nehogy azt higgyétek, hogy én istenkáromló vagyok, de amit Demi mondott több volt, mint meglepő. Nem foglalkozva a kijelentésével beültünk a (nagy szatyor ruhákkal együtt) egy taxiba, ami hazavitt minket, hozzám.
- Menjünk fel a szobámba - javasoltam Deminek.
- Oké - és felsiettem a birodalmamba. Demi is megérkezett és lehuppant az ágyamra. Gyorsan kikiáltottam a folyosóra, hogy "Anyaaa!", de nem válaszolt senki. Anya nem volt otthon. Becsuktam az ajtómat.
- Meglepett, amit mondtál és tudod rendesen felbolygattad az életemet. Demi én azt érzem, hogy...hogy szerelmes vagyok beléd. Nehezen rájöttem, hogy vonzódom hozzád. Hogy szeretlek. És még mielőtt bármit is szólnál a mondandómra engedd meg, hogy megcsókoljalak - suttogtam és szinte égtem a vágytól. Egyre közelebb hajoltam hozzá és újra megéreztem az illatot, ami befedte.
- Jó ez így nem fog menni - mondtam és vettem egy nagy levegőt. Demi kinyitotta a szemét és vizslatva rámnézett.
- Hadd csináljam én - vette kezébe az irányítást és szenvedélytől fűtve megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése